"2018. október 18. Sohasem felejtem el ezt a napot, mikor közölték velem, hogy melanomám van.

Mivel már gyerekkorom óta rengeteg anyajegy van rajtam, ezért kb 13 éves korom óta évenként járok bőrgyógyászati ellenőrzésekre. Már több anyajegyemet el kellett távolítani, bár leginkább megelőzésképpen, illetve volt pár darab, amit esztétikai szempontból.

2018 márciusa környékén elmentem a szokásos éves szűrésre, ahol mondták, hogy a hátamon levő anyajegyet ugyan nem kell még eltávolítani, de figyeljük, mert elég asszimmetrikus. Mivel a hátam közepén volt, ez elég nehézkesnek bizonyult. A nyarat azzal töltöttem, hogy töprengtem, én ugyan csak eltávolíttatnám, mert nem tetszik, olyan szokatlanul sötét ez az anyajegy és őszintén szólva hogy tudnám figyelni a hátam közepét. Ezért 2018 szeptemberében elmentem a sebészemhez, aki már jó pár anyajegytől szabadított meg. Leműtötte ezt az anyajegyet a hátamról és a lábamon lévőt, ami engem csak esztétikailag zavart.

3 hét múlva kellett mennem varratszedésre, addigra már megérkezett a szövettan eredménye is. Felfeküdtem az asztalra és miközben dolgozott a sebész rákérdeztem, hogy a szövettannal minden rendben-e. Fel sem merült bennem odáig, hogy bármi rossz lehet az eredmény. Az orvos elterelte annyival, hogy igen, ha végzett a varratszedéssel, megbeszéljük ezt is. Itt már kezdett gyanússá válni a dolog.

Miután végzett leültem mellé és közölte velem, hogy a lábamon lévő anyajegy egy teljesen normális anyajegy volt. Viszont a hátamon lévő egy kezdődő melanoma. Egy világ omlott össze bennem, hirtelen lefutott előttem az életem, hiszen tudtam mi az, a legagresszívenn bőrdaganat fajta, amit nagyon gyorsan képez átteteket. Hirtelen azt se tudtam mit mondjak vagy kérdezzek, csak sírva fakadtam. Az orvos nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy minden bizonnyal újra megfognak műteni és nyirokcsomó vizsgálatot kérni, hogy megbizonyosodjanak nincsen áttét.

Sírva kisért ki a rendelőből, biztos nagyon megijedhetett, aki utánam ment be, de hiába próbáltam magam összeszedni, nem ment. Apukám kísért el, ő neki is csak könnyek közepette tudtam elmondani, hogy mi a helyzet. Egyből hívtam anyukámat, aki még éppen munkában volt, ahonnan azonnal eljött, hogy mellettem lehessen.

A sebész az onkológiára irányított, aki ugyanazeket mondta. Megölelt és közölte velem, hogy ne aggódjak, ő megígéri, hogy meg fogok gyógyulni. Megnyugodni nem tudtam, de nagyon jól esett, hogy így bánt velem.

Aznap fel is hívtuk az Országos Onkológiai Intézetet, ahol kb 2 nap alatt kaptunk is  az egyik kedves doktornőhöz, aki mondta, hogy egyetlen egy érték van a szövettanban, ami miatt szükséges elvégezni a nyirokcsomó vizsgálatot az újrametszés mellett.

Kb 1 hónapra tudtak előjegyezni, addig megcsinálták az CT, Ultrahang, röntgeneket, vérvételt. Hálistennek nem találtak áttétet ezen vizsgálatok alatt, ami kicsit megnyugtatott.

Eljött a befekvés napja. Nagyon féltem, mivel még sosem altattak, nem volt műtétem, csak kis koromban.
El kellett mennem egy olyan vizsgálatra, ahol megnézik, melyik a területhez kapcsolódó legközelebbi nyirokcsomó, ugyanis azt kell eltávolítaniuk. Ezt a nyirokcsomót nevezik őrszemnyirokcsomónak. Ha itt nem találnak rákos sejteket, akkor valószínűsíthetó, hogy nem terjedt még át a nyirokrendszerbe.
A sebembe szúrtak tűvel többször is valami anyagot (ez nagyon fájt) és kiküldtek kicsit. Majd kb 30 perc múlva befektettek egy fura gépbe, ahol láttam a nyirokcsomót, ott világított. Hála a jó égnek, csak az egyik hónaljat érintette, nem mindkettőt. A jobb oldali hónaljban találták meg az őrszem nyirokcsomót. Az orvos filccel bejelölte a sebész részére.

Másnap reggel már reggel 5 órakor ébresztettek. Mindenkinek, akinek aznap volt a műtétje le kellett zuhanyoznia fertőtlenítős szappannal és várnia a műtétre. Én már olyan ideges voltam, akárhányszor jött a beteghordó fiú. 11 óra után került rám sor. Bevallom őszintén annyira féltem, hogy a beteghordó előtt sírva fakadtam.

Mikor már letolt a műtőhöz, ott kicsit megnyugodtam. Jött az altatóorvos, aki valamit beadott nekem és emlékszem, utána nagyon jó kedvem lett és úgymond semmi sem érdekelt.

Betoltak a műtőbe, ott várt az orvos. Kikötöztek, hogy hozzáférjenek a hónaljamhoz. Mondtam is az orvosnak, hogy még sose kötöztek ki. :D ott nevetett mindenki. Bár gondolom hozzászoktak már az ilyesféle megszólalásokhoz.

Bent ismét beadtak valamit, ez már az altató lehetett és 3 mp múlva elsötétedett a világ.

Arra ébredtem, hogy ébresztgetnek, keljek fel. Tudtam hol vagyok, de teljesen nyugodt voltam. A beteghordó jött ismét és ahogy átemelt az ágyról, mondtam neki, hogy legközelebb már a nászútunkon emel át a küszöbön. :D Ő pedig csak annyit monddott, hogy kicsit fiatal vagyok hozzá. :D

Emlékszem, hogy nem kaptam a hónaljamba olyan csövet, ami elszívja a sebfolyadékot, mint a többiek, akiket a mellükkel műtöttek. Ezért kicsit bedagad a műtét helye, illetve ahogy a hátamon kellett feküdnöm végig a sebem eléggé fájt. 

Másnap már úgymond minden oké volt, ehettem rendesen és a következő nap már haza is mehettem.

Az orvos bizakodó volt, de mondta, hogy várjuk meg a szövettan eredményét azért.

3 hétre rá érkezett meg az eredmény. Emlékszem december 6. volt, Mikulás. A doki mondta, hogy a nyirokcsomó és az újrakimetszett seb is negatív lett, nem találtak rákos sejteket. Ott sírva fakadtam örömömben. Nekem ez volt a legszebb Mikulás és Karácsonyi ajándék egyben. És kaptam tőle egy szív alakú párnát, amit minden műtőtt betegének ad.

Azóta háromhavonta járnom kell ellenőrzésekre, ultrahang, röntgen és vérvétel. A sebész a lelkemre kötötte, hogy muszáj járnom életem végéig, még akkor is, ha már több év telik el és úgy vélem felesleges, ugyanis még fiatal vagyok és a melanoma nagyon alattomos betegség.

Természetesen értettem és nem ellenkeztem. Most jár le az 1 év, így már csak 6 havonta kell járnom, ha továbbra is negatív lesz minden leletem.

Az orvos javasolta, hogy menjek el digitális dermatoszkópos vizsgálatra, ahol is rögzítik az összes anyajegyem képét a rendszerbe és így követhetőbb, ha változik valamelyik és gyorsabban felismerhető a melanoma. Ez egy nagyon drága vizsgálat, de úgy vagyok vele, hogy félévente rászánom, mert nem szeretném mégegyszer átélni ezt, ami velem történt.

Nagyon hálás vagyok magamnak, hogy bíztam a megérzésemben és levetettem ezt a kis szemetet a hátamról. Az orvos mondta, hogy ezzel mentettem meg magamat. Ami remélem így is marad.

Úgy gondolom, hogy főleg azok, akiknek sok anyajegye van, ezekre mindenképp figyelnie kell és a fényvédelmet is mindennapi teendők közé beiktatni. Fontos a stresszoldás, hiszen a melanoma egy hormon generált betegség.( én legalábbis ezt olvastam róla) Hiszen én tudom magamról, hogy nagyon sokat stresszelek, akár a semmin is.

Korábban ugyan mondták, hogy hajlamos vagyok a melanomára, mert világos-sok anyajegyes a bőröm, világos a hajam és a szemem. De nem gondoltam, hogy 30 évesen már meg is fog találni.

Így visszagondolva, maga a műtét nem volt olyan vészes és az Onkolgóiai Intézetben a sebész, az onkológus, az ápolók mind nagyon kedvesen voltak velem és segítették, hogy a bennmaradásom alatt minél jobban érezzem magamat, természetesen amennyire, a helyzethez képest lehet.

Ugyan én sose szoliztam és napozni is csak évente 2szer, ha szoktam, kérlek titeket, ne menjetek és fizessetek a szoláriumért. És ha napoztok is fényvédővel tegyétek, tegyetek meg mindent, amit csak tőletek telik, hogy nektek ne kelljen ezt átélnetek.

Köszönöm, hogy elolvastad. :) Livi"

/a kép illusztráció, forrása: PIXABAY/ 

Antioxidáns krém
Az anyajegyesbőr igényeire fejlesztve.
TERMÉK LEÍRÁS

Kapcsolódó blog bejegyzések

Ismerd meg a ♥︎myskin termékeket

Tetszett ez a cikk?  Oszd meg barátaiddal is: